Beszéljünk a Sémamódokról! 

A sémamódok olyan rendkívül összetett, bonyolult én-állapotok, amelyek során érzelmeinket különösen intenzíven éljük meg és általuk az adott pillanatot is.

Ezekben az állapotokban bizonyos ideig tudunk tartózkodni, valaki rövidebb idő alatt, valaki hosszabb idő alatt tudja megváltoztatni a módjait s ezáltal egy másik sémamódba kerülni. Ilyenkor pedig az arra a módra jellemző szemüvegen keresztül tapasztaljuk meg a világot és működünk benne. A kulcs ebben rejlik: KÉPESEK vagyunk ezeken a módokon változtatni, másik módba kerülni.

Szinte biztos vagyok benne, hogy mindenki élt már meg hirtelen hangulati vagy viselkedésbeli változásokat és ugyancsak megfigyelhette ezeket másokon is. Legtöbb esetben ezek csak bekövetkeznek, teljesen tudatán kívül vagyunk azoknak a tényezőknek, amelyek kiválthatták, úgymond "triggerelhették" a módváltást.

A módok aktiválódását egyszerűbb úgy elképzelni, mintha lenne rajtunk több gomb, amelyeket mindig egy-egy adott szituáció kapcsol be és ezáltal lép működésbe az az bizonyos sémamódunk.

Ez általában csak egy ideig tart, majd újra visszatérünk ahhoz az énállapotunkhoz, amelyikkel a leginkább önazonosnak érezzük magunkat. Amennyiben nincs ilyen, akkor pedig becsúszunk egy másik sémamódba.

Nézzük meg közelebbről, hogy milyen sémamódok léteznek:

Elsőként jöjjenek a gyermek módok. Jelen van életünkben a Sérülékeny Gyermek részünk. Emellett lehet egy Dühöngő, Mérges Gyermek én-részünk is, valamint Impulzív és Fegyelmezetlen Kicsi Énünk és Dependends, másoktól Függő Gyermek részünk. Mindezek mellett pedig a Boldog Gyermek részünk, akinek ki van elégítve minden szükséglete, fizikai és érzelmi szinten egyaránt.

Az alapszükségleteink kielégítése a lelki egészségünk és a személyiségfejlődésünk egyik alappillére.

Azonban nem csak gyermekkorban van kulcsfontosságú szerepük az alapszükségleteinknek, hanem egész életünkben jelen vannak és mi pedig abból próbáljuk kihozni a legtöbbet és kielégíteni ezeket, amilyen eszközök éppen a rendelkezésünkre állnak. Az azonban nagyban hozzájárul ahhoz, hogy felnőttként mennyire tudunk kiegyensúlyozott életet élni, hogy gyermekként ezeket a szükségleteinket, amelyek MINDIG jogosak, mennyire vették figyelembe, mennyire törődtek velük a körülöttünk lévő felnőttek, és a tágabb értelemben vett környezetünk.

S most jön a képbe a BELSŐ KRITIKUS.

Azért írtam nagybetűvel, mert igen csak könyörtelen és kemény tud lenni a Sérülékeny Gyermekünkkel. Ezt a Belső Kritikust úgy kell elképzelni, mint egy idegesítő szomszédot, aki folyamatosan mondja mondja, dünnyög, szégyenít, szid és kritizál, azért, mert soha senki sem vonta eddig kétségbe és nem is vonta kérdőre, hogy mégis miért viselkedik ennyire könyörtelenül. Belső Kritikusa MINDENKINEK van. A Belső Kritikus KÉT nagy részből áll: az egyik büntet (BÜNTETŐ szülő), a másik pedig nyomás alatt tart (TÚLKÖVETELŐZŐ szülő).

Ezeket a módokat nem egészséges szülői módoknak hívják. 

Fontos megjegyeznem, hogy más, környezetünkben lévő, "hatalommal" rendelkező személyeknek a befolyása is szerepet játszik a Belső Kritikus kialakulásában. Ezek a "szülői" módok olyan élményekre, tapasztalatokra vonatkoznak, amelyekkel egészen kisgyermek korunktól fogva gazdagodott a lelkünk. Az is lehet, hogy túl sokszor büntettek meg bennünket, és/vagy túlságosan magas elvárásokat állítottak elénk és várták el, hogy azoknak tökéletesen megfeleljünk.

Ahelyett azonban, hogy a szüleinket, tanárainkat, kortársainkat vagy más olyan személyeket kezdenénk hibáztatni azért, mert valaki nem tudja szeretni, vagy elfogadni magát úgy ahogy van, a sématerápiás eszköztár és fogalomrendszer egy sokkal másabb megközelítést kínál számunkra. Emellett a Belső Kritikus NEM PONTOS lenyomata annak, hogy a szüleink és a többi számunkra fontos személy miket mondott, hogyan viselkedett velünk.

Sokkal inkább arról van szó, hogy a "nagyok" ezeket a tartalmakat közvetítették felénk, így élték ők az életüket, így gondolkoztak, ezeket a mintákat közvetítették számunkra és valószínűleg ők is ezeket kapták, "örökölték". De még ennél is fontosabb, hogy ezek az üzenetek ott voltak számunkra gyermekként.

Folyamatos jelenlétük következtében a sajátunkká tesszük tartalmukat, a belsőnk részévé válnak, anélkül, hogy észrevennénk.

Sok felnőttnek az igazi felnőtt gondolkodás az, hogyha ezeknek a BELSŐ KRITIKUS ÜZENETEKNEK MEGFELEL, ENGEDELMESKEDIK, hiszen a nagybetűs igazság, más nem is létezik. Ezek azok a BELSŐ KRITIKUS Hangok, amelyek folyamatosan kritizálnak, piszkálnak, káromkodnak, megaláznak, megszégyenítenek és ijesztgetnek. S nem csoda, hogy emellett folyamatos szenvedést okoznak - célzottan a Sérülékeny Kicsi részünknek, mert ő hallja meg.

A sématerápiás fogalmak használata a pszichológiai tanácsadás alatt segít abban, hogy ezeket a Belső Kritikus Hangokat meg tudd különböztetni más gondolatoktól és elválasztani az igazi benső énedtől.

Egyre inkább kikristályosodik az, hogy milyen szerepe van a Belső Kritikusodnak abban, hogy miként gondolkozol önmagadról, másokról és a környezetedről. Ez magával vonja azt is, hogy egyre kevésbé veszed a Belső Kritikusod üzeneteit komolyan, egyre kevésbé bánt és okoz számodra szorongást az, hogy nem tudsz számára megfelelni, és sosem leszel neki elég jó. De a lényeg itt jön: NEM IS KELL rá hallgatnod, hiszen az, amit mond számodra, nem igaz, és egyáltalán nem rólad szól.

Forrás: Vágyi Petra: Sémáink fogságában (2021)